NYOLCADIK FEJEZET

 

Jaké Camden eszeveszetten száguldott végig bérelt Toyota Corolláján a Nyolcvanadik utcán, harminc mérfölddel túllépve a megengedett sebességet és éppen az elviselhetőség határa fölött bőgetve Bob Seger magnófölvételét. Jobb lett volna, ha könnyű blézerét viseli ezen a ragyogó, napfényes hétvégén, de ha így tesz, messzire virít élénkpiros színe meg minden. „Az ördögbe is - gondolta magában, a Jensen hangszórókkal versenyt üvöltve a Kóbor hamiskártyás szövegét. - A gép holnap délután indul, és juhhééé!, szabad vagyok, mint a madár!”

Végre megvolt a rég várt sztori!

Jó pár lehetséges helyszínt végigtalpalt középnyugati ufóexpedíciója során, de mindegyik fölületes megfigyelésnek bizonyult, mint például a paraszt Whitcomb esetében. Bármelyik interjút lebonyolíthatta volna telefonon, megkérve tompa agyú partnereit, hogy küldjenek fényképeket rejtélyes lábnyomaikról és a megpörkölődött leszállóhelyekről. Úgy, ahogy korábban is tette már kényelmes floridai szállásáról.

De nem! A hétvége hátralévő része csak az övé, és átkozott legyen, ha még bármi munkába kezd! Ezek a kiszállások különben is mind olyan egyformák voltak, általában előre látta, miről hablatyolnak majd azok a fafejek. A legcsekélyebb képzelőerejük sincs! De hát ez volt Jaké Camden munkájának lényege: a fantázia. Igenis, bőséges fantáziatartaléka volt bármely arra érdemes esetre. Kitágítandó ezeknek az „alacsonyabbrendűeknek” a tudatát. Meglehetősen szokatlan fajtája az „újságírásnak”, ahogy Jaké Camden csúfolta a dolgot. Egyfajta pótnevelést is jelenthetett ez a húgyagyúak számára. „Vásárlószatyor Bözse” például nem tudta, mi a különbség Monet és Mozart között, de átkozottul biztos volt benne, hogy e galaxisban léteznek más bolygók, amelyek űrhajókat küldenek a Föld légkörének fölbolydítására. Meglehet, ez nem ér föl Carl Sagan Kozmikus ökörszemének tanulságaival, de ugyanahhoz a naprendszerhez tartozik!

A szél hátrafújta Camden hosszú, zsíros tincseit fényvisszaverő napszemüvegéről, miközben azon filózott, milyen könnyedén esett ölébe ez a lehetőség. Affene! Egyetlen briliáns pillanat alatt nem csupán az egész hétvége munkáját végezte el, hanem a betolakodók kutatásának új, szaftos távlataira is fényt derített. Talán még az alapot is megteremtette következő ufókönyvének megírásához! Van mit megünnepelnie! Még néhány mérföld a motelig, aztán egy kellemes szieszta, pár perc lubickolás az úszómedencében, és jöhetnek Iowa City éjszakai mulatói! Másnapossága máris patinás volt, és csak folytatnia kellett, hogy neve bekerüljön a sör és a whisky történelmébe. Persze még hátravan egy kis földerítés. Még pár évig folytatnia kell a Betty Ford Klinikát megtöltő idegenbolondok kutatását.

Camden vígan szívta Cameljét, és vigyorával terítette be az egész országutat.

Miután a legközelebbi italüzletben beszerzett egy palack Kentuckyban kotyvasztott Jack Daniels whiskyt, Camden behajtott a Comfot Inn parkolójába, és felcsörtetett a pillanatnyi szállásául szolgáló 124-es szobába, futó pillantást vetve a videoteremben idétlenkedő pár kamasz lányra. „Uhúúú! - gondolta magában talán ideje lenne elvégezni a jó öreg kézremegéspróbát?”

A Nemzeti Fürkészőnél betöltött állásának legfőbb vonzereje a sok utazásban rejlett. Camden egyébként nem volt túlságosan oda az utazásért, és a repülőutakat is csak szapora pirulanyeldekléssel vészelte át, de még ez is piszokul jobb volt a nagy semmi közepén való üldögélésnél Floridában, ahol a Fürkésző székelt. Munkájának különben is része volt a rendszeres kiszállás, egynémely sztorik kiugrasztása a bozótból, egy kis ufóvadászattal fűszerezve. Általában egyébként gyorsan és rendetlenül dolgozott, idejét leginkább bulikra, találkákra, szórakozásra használta föl. Végül aztán történeteinek és ötleteinek jó felét iszákosoktól és kocsmatündérektől szedte össze. De hát ez is a kutatás részének számított!

Camden nagy nehezen előkotorta a kulcsát dzsekije zsebéből, és kinyitotta a 124-es szoba ajtaját. Orrát nyomban megcsapta a légkondicionáló hűvöse, az állott sör és számtalan csikk áporodott bűze. A bekapcsolt tévé halkan dörmögött, és egy kosárlabdameccs képeit villogtatta. Belépett a padlószőnyeggel borított motelszobába, becsukta maga mögött az ajtót, és félrehúzta az egyik függönyt.

- Hé! - kiáltotta egy borgőzös hang. - Ne csináld ezt! Camden elvigyorodott, a barna papírzacskót letette egy asztalkára,

és letelepedett mellé.

- Nem gondoltam, hogy még mindig itt vagy, Carrie!

- Corey! A nevem Corey, és lennél kedves leoltani azt a fényt?!

- Hát persze, bébi - felelte Camden. Székét hátsó lábaira billentve fölnyúlt, és visszahúzta a függönyt. A szoba ismét elmerült korábbi, pinceszerű homályában. Kinyitotta a radiátorborító tetejét, és lekapcsolta a légkondicionálót. Az asztalon éktelenkedő szemétdombból előkotort egy koszos poharat, amelynek alján ujjnyi Budweiser sörben szétázott cigarettavég úszkált. Az egész mocskot kilöttyintette egy dugig telt hamutartóba, előkotorta a-friss palack Jack Danielst, és jó félig töltötte a poharat.

- Délután fél kettő van, Corey! - jegyezte meg egy gyors kortyintás után. Közömbösen kiköpött egy hamucsomót. - Mondd csak, mikor táncolsz megint?

A plédek, lepedők és párnák közül kitüremkedő vörös hajtincsekkel tarkított halom harákolt egyet, majd így szólt:

- Csak szombaton, tudod, és csak este tíz után. Késón nyitunk.

- Szóval úgy döntöttél, hogy addig az én kupimban húzod meg magad?

- Semmi döntés - mondta a nő föltápászkodva. - Csak éppen nem ébredtem föl eddig. - Két, szétkenődött sminkben úszó zöld szem meredt rá zavarosan, miközben a lecsúszó takarók alól kibukkant sísánc formájú, fiatalon domborodó, étvágygerjesztő melle. Csinos, látni valóan jól abrakolt lány volt. Svéd és német öröksége törvényszerűen pisze orrban, kiemelkedő pofacsontokban és szögletes állban fejeződött ki, máskülönben minden porcikája tejszínhabos őszibarackra emlékeztetett. Corey az iowai egyetem hallgatója volt, és részmunkaidősként táncolt esténként a bárban. Üzletasszonynak képzelte magát, s ami Jaké Camden véleményét illette, bármikor üzletet köthetett vele.

A parfüm és mósuszillat lágy hullámokban áradt a lányból, amitől Jaké egészen földobódott, főleg a tegnap éjszakai lepedőcsata csúcspontjaira emlékezve. Még szélesebben elvigyorodott.

- Na jó, rendben van. Maradj csak, ameddig akarsz! A lány hátradőlt, melle szétterült, és úgy rezgett, mint valami ínyenceknek való zselé.

- Jaké, hé! - csipogta szemét törülgetve. - Megígérted, hogy mesélsz nekem a repülő csészealjakról. Legkülönb szakértőjük vagy a világon, legalábbis azt mondtad tegnap este. Aztán csak arra emlékszem, hogy berúgtam, majd’ orra buktam, és idejöttem veled ufótörténeteket hallgatni. Remélem, nem éltél vissza a helyzettel, ugye néni? Hiszen újságíró vagy!

- Így igaz, aranyom. - Jaké fölállt, és az öltözőasztalkához lépve előhúzta az ott heverő irattáskából a Nemzeti Fürkésző legutóbbi számát.

A Nemzeti Fürkésző a zuglap iskolapéldája volt: címlapja harsány színek és ordító szalagcímek zagyva együttese. Ez a bizonyos szám szaftos cikkeket ígért Liz Taylor fogyókúrás diétájáról, Barbara Streisand kardnyelő tanulmányairól és a gyorsétkezdék vackainak fogyasztásával kapcsolatos asztrológiai bölcselmekről. Küllemét illetve a Fürkésző a Star nyomdokain haladt, de tartalmában igyekezett a Weekly World News patinás tekintélyét nyújtani. Nagy tekintélyű és ennélfogva költséges riportereket alkalmazott. . Stílusa kifinomult volt, illusztrációi bombasztikusak, gyors és könnyű olvasmányt nyújtott Leskelődő Marcsa vagy Sörissza Joe számára, és kinyomtatott szövegének legalább 75 százalékos valóságtartalmával a bulvárlapok élvonalában foglalt helyet.

- Na tessék, itt van! - nyomta az újságot a lány orra alá Jaké. Átpörgette a lapokat, és megkereste az aznapi számban leközölt cikkét: „Oroszok sakkoznak az űrhajótörést szenvedett ufóáldozatokkal”. A pucér lány kezébe nyomta a kövér betűkkel szedett címet bökdösve. - A havi rovatnak még vastagabb címsora van!

- Ejha! - sikkantott a lány. - Anyu is ezt olvassa! Apa szerint hülyeség az egész, de tudod, ha belegondol az ember… még téged is megemlített. Te az a Jaké Camden vagy! Azt hiszem, a papának még az egyik könyved is megvan!

- Hááát, az ő példányát nem dedikálhatom, de adj egy tollat, és örömmel teszem kézjegyemet a kislányára! - Vére fölpezsdült, látva a lány melleit himbálódzni a Fürkésző lapjai fölött. - Különben mi a francnak ehhez valami toll?

Corey nem hallotta, mit motyog a háta mögött. Teljesen elmerült a cikk olvasásában.

- Húúú! Egy ufó Szibériában, amint az oroszokkal dumál! - pötyögte végül, lassan föltekintve. - Hogy a fenébe szerezted meg ezt a hírt?

- Szigorúan titkos forrásokból. Ezt az információt nem szolgáltathatom ki. - Elégedetten dőlt hátra székében, látva, milyen hatással van a lányra. Némelyek egyenesen gúnyolódtak vele, amint megtudták, hogy a Fürkészőnek dolgozik. Persze azok csak afféle sznobok voltak, akikkel úgysem akart semmi kapcsolatot.

- Mégis, hogy nyúltál ehhez a témához? - kíváncsiskodott Corey, miközben fölkelt az ágyból, és elé tárta dús idomait, amelyekben Camden oly nagy örömét lelte előző éjjel. Szeméremszőrzete szőke volt és selymes, mint egy csecsemő haja, egyszersmind elárulva igazi hajszínét, bár az a vörös árnyalat tökéletesen harmonizált smaragdzöld szemével.

- Hosszú história - felelte, nem igazán óhajtva a folytatást.

- Van elég időm, csak hadd szaladjak ki a mellékesbe - dőlt előre a lány. Fölé hajolt, és puszit nyomott a homlokára. Melle érett gyümölcsként ringott a férfi arca előtt. - És talán a bőkezű úriember valami reggelit is rendelhetne a portától?

- Az ilyen lebujoknak nincs szobaszolgálata - tréfálkozott Jaké. - De talán mégis előkotorhatok valami harapnivalót.

- Bucikám! - dorombolta a lány, természetes kecsességével leplezve álmosságát. Beslisszolt a fürdőszobába, és szégyenlősen magára zárta az ajtót.

Jaké Camden a bőröndjéhez sietett. Beletúrt zoknijai és gatyái közé, amelyeket sosem volt ideje berakni a ruhásszekrénybe, és előhúzott közülük egy tábla Snickers csokoládét, egy csomag róseibnit, egy fél doboz Oreo kekszet és egy csomag gyümölcsízű rágógumit. Aztán még mélyebbre túrt, és kihalászott egy közönséges kinézetű orvosságos fiolát. Mindezeket a kincseket borotválkozókészletével együtt az asztalra borította. Az orvosságosüvegből előhúzott egy szokványos, egygrammos kokaincsomagot. Neszesszeréből elővette a tükröt és egy használt zsilettpengét.

Összegörnyedve kiszórt egy csipetnyit a hófehér porból egy darab papírra a tükrön, és hozzálátott a fölaprózásához. Jó anyag ez, közvetlen floridai forrásból. A kokacserjének e csodálatos gyümölcse hosszúhosszú utat tett meg anélkül, hogy beleköptek volna.

Egy kis fürdőszobai locspocsolás után Corey visszajött a szobába. Nem túlzottan lelkesedett a fölajánlott reggeliért, de menten fölcsillant a szeme, amint meglátta a tükörlapon sorjázó fehér csíkokat.

- Mennyivel jobb a kávénál! - motyogta a lány az egyik csíkot fölszippantva egy összecsavart dollárbankjegyen keresztül.

- Nem tudom, miről beszélsz - mormolta Camden.

- A kokain luxus, a kávé meg nélkülözhetetlen! - Corey még mindig nem vett föl semmit, és Camden nem is sürgette. Egészen másféle elképzelései voltak, miután ilyen bőkezűen megosztotta a kokainját egy ismeretlennel.

- Ííígy - sóhajtott a lány fejét hátrahajtva és mélyen torokra lélegezve. - Szóval azt akartad elmesélni nekem, hogyan keveredtél ebbe az egész ufómicsodába?!

Camden még egyet kortyintott a whiskyjéből, és elgondolkodott. Miért is ne? Talán többé nem találkozik ezzel a csibével. Nyílt és kellemes és legalább annyira törleszkedő, mint egy elkényeztetett spániel. Ő ugyan közismert riporter, ez igaz, de mégis aligha méltó a szakadatlan megfigyelésre! Ugyan melyik nyomozó lenne kíváncsi az ő élettörténetére? Különben is minden ilyesmit megírt már első, A Nemzeti Fürkésző ufókutatója című könyvében.

- Az újságírás tanára voltam Princetonban - mormolta Camden. -Szar az egész! Komoly ambícióim voltak… én akartam lenni az új Tóm Wolfe, az új Woodward és Bernstein, a legmagasabb csúcsokra törtem! De mindössze annyira futotta tőlem, hogy egy nyavalyás laphoz kerültem Maine államban, ahol halálesetekről és megyei társasági eseményekről firkálhattam. Jézusom… Krisztusom, hogy belefáradtam ezekben a hólyagokba! De nem találván sehol nyitott kaput; valami kényelmes locsifecsi munkát, meg kellett fizetnem ezt a kemény tandíjat.

Jaké előhúzott egy zöldségféleségekkel és egy csomag Top Jobs csemegével félig teli nejlonzacskót.

- Mit szólsz, utazzunk egyet?

- Hál persze - pötyögte a lány még mindig kémiai boldogságban úszva.

- No, szóval, már jó pár éve dolgozom a Fürkészőnek, és döglődöm, döglődöm, döglődöm az egésztől! Írtam egy-két regényt, de a kutya sem vette őket. Aztán legázoltam egy-két lányt, de nem leltem bennük semmi örömömet és ők sem bennem. Szóval, tudod, minden áldott évben eljönnek ezek az embervadászok Portlandból, és én is ajánlatokat kapok különféle újságoktól, de a kibaszott címlapjaikon az én történeteim szerepeltek, és kedvelték is általam őket, és akarták is, hogy velük legyek! De a francba, én azt akartam, hogy a New York Times vagy a Washington Post hívjon és ne valamiféle Fürkésző! Viszont az általuk fölajánlott pénz háromszor annyi volt, mint amit Maine államban kerestem - borravaló nélkül!

Végül is csak kikészítettek. Rozzant Buickom defektet kapott, macskám, a Cirmos megdöglött, sorozatban a huszadik kiadó is visszautasította a regényemet, szóval azt mondtam: menjenek a francba! Miért is ne? És akkor elfogadtam a legközelebbi ajánlatot, mégpedig a Fürkészötöl, és kész! Leköltöztem Floridába, és sohasem néztem vissza.

A lány elcsócsálta a mondottakat, amitől Camden-nek határozott ötlete támadt. A lány maga bökte ki a szót és tálcán nyújtotta át neki.

- De hát az ufók! Róluk szeretnék hallani valamit!

Camden Bic öngyújtójával rácsiholt marihuánás cigarettájára; fura, itt hever, és a lelkét tenné ki ezért a nőért, az pedig csak a repülő csészealjakról szóló mesékre kíváncsi. Valahogy másképpen képzelte, remélte, hogy valami megfogant benne tegnap este óta, és talán a lány legalább annyira a fejére is kíváncsi, mint a nadrágjára! De neeeemmmm! Nem volt több ebben az esetben egy közönséges csészealjfickónál! Ó, nem az a melegágyi fajta, ufókonferenciákra járó, hegyes fülű csodalény kell, aki egy életen keresztül vágyakozik a Mr. Spockkal való találkozásra, hanem egy valódi űrlakó, nem kevesebb! „A pokolba! - gondolta magában Camden. - Ez itt megér egy misét!”

- Ó, igen! - mondta taktikát váltva. - Kölyökkoromban magam is láttam furcsa dolgokat az égen, és ismertem egy srácot az egyetemen, aki állítása szerint utazott egy repülő csészealjon, a Béta Centauriról való lények elrabolták, vagy valami ilyesmi. És néhány könyvet is olvastam a témáról. így aztán, amikor elbeszélgettem a szerkesztőmmel, kijelentette, hogy természetes adottságom van az ufókutatás iránt, pláne az újságírói hátteremmel meg minden. Végül is Pete Hubley, a Fürkésző ufóspecialistája mellé osztottak be. Megtanított a kutatási módszereire, adott egy csomó könyvet, cikket és tanulmányt, aztán elvitt magával egy pár ufókonferenciára is. De egyszer csak… bumm! A nagy égi anyahajó leszállt, és egy szívroham segítségével szépen magával vitte. Megörököltem az állását, méghozzá pont akkoriban, amikor a Fürkésző a könyvpiacot is megcélozta. Az abbamaradt könyvön dolgoztam egy darabig, egyszóval befejeztem. A nevem a címlapjára került, most pedig, hipp-hopp, itt vagyok, és a Fiastyúkról származó félnótásokra vadászom.

- De tényleg, valóban láttál akár egyet is közülük?

- kérdezte Corey, fiatal tekintetében őszinte izgalommal.

- Személyesen nem, viszont láttam és hallottam olyan dolgokat, amiket el sem tudsz képzelni. Legtöbbjükről semmi sem jelent meg nyomtatásban, és talán nem is fog soha! Hallottam néhány történetet, amitől a hajad is égnek állna. Az ufók igenis léteznek, Corey. Senkinek ne higgy, aki az ellenkezőjét állítja. Igenis vannak fölfoghatatlan jelenségek!

Corey fölszippantott még egy csík kokaint, majd akadozó lélegzettel visszafordult hozzá.

- Hallottam olyat is, hogy valami csészealjak leszálltak, nőket raboltak, és teljesen hihetetlen űrszexre kényszerítették őket. -Láthatóan lázba jött magától a gondolattól: rózsaszín mellbimbója elsötétült és megkeményedett.

- Hmmm… izé, iigen. Meglehet, bébi. Valami hihetetlenül hóbortos szexre. Magam is hallottam, hogy a fiastyúkbelieknek van valami orgazmatrónájuk! Első lépésként belezárják a nőket, hogy fölmelegedjenek. A pipik jó harminc percet töltenek el így egyfolytában. Aztán az idegenek kezelésbe veszik a nemi szerveiket.

Apró fickó létükre ezeknek a tejúti legényeknek lóhoz méltó szerszámuk van!

- Hú, tényleg? - A lány átnyalábolta és szorosan magához ölelte a térdét. Finom, piros nyelvét kidugva végignyalta szépen ívelt ajkát. Szemét félig lehunyva elmerült intim fantáziájában. - Még! - sóhajtotta érzékien. - Mesélj még!

Camden már korábban is bevetette a földönkívüli szex fétisét, de eddig még sosem tálalhatta föl ilyen bomba csajnak. Iigen, a jó öreg mocsok, ami ott fortyog az emberek fejében! De nem olyan fából faragták, aki elszalasztana egy ilyen esélyt, amely ott vibrál pár hüvelyknyire tőle!

- Egyszer egy nő egész sztorit tálalt elém - mondta, mintha éppen most jutna eszébe. - A története szerint két hím foglalkozott vele. Olyan péniszük volt, mint valami vastag antenna, és a szomszéd szobából is dughattak vele. Vibráló farkuk volt! És olyan illatot árasztottak, hogy kis híján szexuális őrületbe kergették vele.

Ujjai Jaké sliccére tévedtek, hosszú, vörösre festett körmei végiszántottak a farmer szövetén.

- Ó, - sóhajtotta. - Valahogy, a lelkem mélyén tudtam, hogy ennek így kell lennie!

- És ez még nem minden! Két briganti dolgozott ezen a csibén egyszerre. Egyik az első, másik a hátsó ajtaján dörömbölt. És mivel kicsik voltak - legalábbis a testük -, csaknem elmerültek benne. Valóságos szexorgia volt!

A lány ügyes ujjai a cipzárt ráncigálták, ő pedig majdnem elveszítette az önuralmát, még a nadrágban… ezzel a látvánnyal a szeme előtt! A pucér lány, dús, vörös hajával, előtte ringó terjedelmes mellével maga a megtestesült rajongó szenvedély - csuda izgalmas volt a dolog!

- Óóóóóh! - dorombolta a nő. - És mennyi ideig csinálták? - Eddigre végzett az övvel és a gombbal, aztán a cipzár is lesiklott. A lány ölébe hajtotta a fejét, leheletével melengetve „paradicsomi gyümölcsét”.

- Mondd meg! Meg kell mondanod!

- Órákig! . A lány hirtelen hanyatt dőlt a padlón, szétnyíló combokkal, kitárt karral, tágra nyílt szemében buja vágy csillant, teste rángott és tekergett, mint egy begörcsölt tornászé.

- Tégy magadévá, Jaké! Most azonnal! Te vagy az én kozmikus szeretőm. Csináld órákig!

Csak abban nem volt biztos Jaké, hogy órákig menni fog… de megpróbálhatja, utána még mindig magyarázkodhat. Vigyorogva utolsót szippantott marihuánás cigarettájából, aztán a kokainból, s mindezt megkoronázta egy korty whiskyvel. Végül, még mindig vigyorogva hozzálátott a farmerje lehámozásához.

Ekkor megszólalt a telefon.

Később, amikor időt szakíthatott a pillanat elemzésére, Camden rekonstruálta, hogy egyáltalán miért vette föl akkor a kagylót, és miért nem hagyta, hogy a készülék csörögjön magában világnak. Azért, mert oly sok időt töltött el nyavalyás íróasztalok mellett! A telefoncsörgés hallatán sokféle gondolata támadhat az embernek: lehet, hogy itt a nagy sztori, valami fontos szemtanú a tapasztalataival, vagy éppen a számlakezelés, bejelentve kétheti csekkjének korábbi megérkezését!

Akárhogy is, még nadrágja cibálása közben is odanyúlt, és fölemelte a kagylót.

- Igen - mordult bele megszokottan barátságtalan telefonhangján.

- Camden! - Az eltéveszthetetlen hang úgy robbant ki a fülhallgatóból, mint valami olümposzi mennydörgés. - Camden, itt Kozlowski beszél. Van egy kis megdumálni valónk, fiú!

Ó, hogy a…

- Sajnálom, bizonyára téves számot hívott - felelte eltorzított, vinnyogó hangon. - Én Bob Smith vagyok!

- Tudom, hogy maga az! De csak tegye le, és az aligátoraimmal etetem meg a tojásait!

Jaké úgy érezte, hogy a vér jéggé dermed ereiben. Howard Kozlowski volt a Fürkésző főszerkesztője és kiadója. Jaké Camden pedig abszolúte nem olyan anyagi helyzetben volt, hogy elviselhesse a kirúgatást. Jövő havi bérével annak a kokaincsempész kolumbiainak tartozott lent Miamiben. márpedig ezek a délamerikai fickók cifra dolgokat műveltek késlekedő adósaikkal.

Corey halkan felnyögött a padlón, és buja pillantásokat lövellt felé.

- Valami zűr van a fejében, Koz? Mi a baj, haver?

- mondta Camden páni rémületét szokásos torokköszörülésével próbálva elhessegetni.

- Azt akarom, Camden, hogy hétfőn reggel, pontban kilenckor itt legyen az irodámban! - dörögte a főnök. - Szóval itt legyen, méghozzá valamilyen magyarázattal a tarsolyában!

- De mi a fenéről, Koz? Corey közben félig lehúzott nadrágját ráncigálta. tüzes, ágybetét pillantásokat vetve rá. Camden hevesen megrázta a fejét, és tenyerét a mikrofonra szorítva az ajtó felé bökött hüvelykujjával.

- Húzd innen a beled, világos? Kifelé!

- Mi történik ott, Camden? Remélem, a cikkén dolgozik? - recsegte a hang a telefonból. - Jobb lesz, ha serényen dolgozik azon a sztorin! Nyomatékosan javaslom, fiú!

Corey sértődött képpel föltápászkodott, a székhez ment, hogy összeszedje ráhajigált ruháit és öltözködni kezdett. Jaké Camden oda sem nézett. Teljesen lekötötte a telefon markolászása és a verejtékezés. Jézusom, ez veszettül komolyra fordulhat! Egyáltalán nem tetszett neki Kozlowski hanghordozása… Nem egyszerű szerkesztői dörgedelem volt ez. Valami más történt ott és ő tartott tőle, hogy pontosan tudja, micsoda.

- Nos, Mr. Kozlowski, örömmel közölhetem, hogy kitűnő földerítő munkát végeztem ma reggel és most éppen indultam volna, hogy folytassam.

- Helyes, Camden, helyes - főnöke olyan hangerővel bömbölt, hogy Jaké kénytelen volt a kagylót távolabb tartani a fülétől. - Fogadjunk, hogy a motelszobájában lebzsel valami kurvával! Vedel, kefél és még a jó ég tudja, mit nem művel. Ez a maga szokásos kutatómódszere, nem így van?

Még Corey is hallotta az üvöltözést. Éppen ingét gombolta, s közben rémítő és haragos tekintettel méregette. Fölmarkolta a cipőjét. -Micsoda seggfej! - visította, és az ajtóhoz indult.

- Ki volt az? - tudakolta a nagyfőnök.

- Izé… a takarítónő, Mr. K. Attól tartok, igazi szemétdomb van ebben a szobában, és egyáltalán nem tetszik neki. - Az ajtócsapódásra összerezzent. Hát ennyit a forró űrszerelmi délutánról!

- Meg kell mondanom, Camden, ha nem lenne szükségem magára a Fürkészőnél, már régen történelem lenne! Poros történelem!

- Azt hittem, meg van elégedve a munkámmal, Mr. Kozlowski. - Ó, hogy a… Camden legszorongatóbb félelme valószínűsödött: a főnök rájött a Cynthia-féle esetre!

- Sohasem ütötte meg a kellő színvonalat, Camden… de nem is erről beszélek. Nem, a lányom tegnap este alaposan beszívott, és szóval valami drogot is bevett. És szépen kitálalt nekem… - Kozlowski hangja kissé megbicsaklott. - Elmondta, hogy maga mit művelt vele!

- Megmagyarázom, uram. Cynthia igen komoly problémákkal küzd, Mr. Kozlowski. Azt hiszem, valami pszichológiai kezelésre lenne szüksége. Megmondtam neki a véleményemet, és önnel is meg akartam beszélni a dolgot. Nagyon is foglalkoztat a lánya állapota, uram, és…

- Foglalkoztatja! Azt elhiszem! Hiszen még alig tizenhét éves, maga élvhajhász csirkefogó! Azt hiszem, börtönbe kellene csukatnom a farkával együtt!

- Tizenhat év a törvényes kor, hadd emlékeztessem erre. Cynthia pedig elég akaratos ifjú hölgy - makogta Camden védekező hangon. -Nem állíthatom, hogy jómagam nem vagyok gyenge jellem, Mr. K. De a lánya maga akarta velem… azt. Józan eszem birtokában sehogy sem folytathattam…

A vonal másik végéről nem jött semmi válasz.

- Uram! Ott van még? Amikor visszamegyek, nyílt szívvel szembenézünk egymással, ezt megígérem! És tudom, az is megtetszik majd önnek, ami a következő sztorimban lesz.

- Mi az?

- Hmmm, izé… - Kozlowski olyan követelőzőn vetette oda a kérdést, hogy Camden egy pillanatra elveszítette gondolatai fonalát. Hogy mi is volt a sztori? Emberrablás? Hatalmas, háromszemű lények valami csészealjról? Neem, persze hogy nem. Most már emlékszik, igen! - Egy összeesküvés nyomában vagyok a kormány és a földönkívüliek között.

A farmereket akarják elűzni a földjeikről! - A szavak önkéntelenül szakadtak ki belőle, csak abban reménykedett, hogy legalább érthetően.

- Még egy kormányszélhámosság! - morogta Kozlowski. - Ez a téma már vagy negyvenéves!

- De mondom, ez egészen más aspektus. Parasztokról van szó. Megtaláltam a legjobb kapaszkodót az egész munkához, amit a farmerekkel kapcsolatban végeztem… és…

Kozlowski hangja vészjóslóan hideggé vált.

- Ezzel várni akartam hétfő reggelig, Camden, de éppenséggel most is megmondhatom. Már torkig vagyok azzal a sok hülyeséggel, amivel az utóbbi időben traktál. Az egész rovata szarrá ment, és a nagy nehezen összevakart cikkei gyönge utánzatai a hatvanas-hetvenes évekbelieknek. Adok magának egy hónapot valami dögös história összeszedésére, olyasmire, ami megdobja a terjesztésünket. Azok a szarházi zugkiadók New Yorkban különb csészealjsztorikkal állnak elő, mint maga! Ha nem szállítja gyorsan azt a történetet, végeztünk egymással, Camden! És vegye tudomásul, hogy ez csak egy része az ügynek, gondoljon csak rá, milyen disznóságot műveit a tinédzser lányommal !

- Rendben van, Mr. K. De most tényleg valami igazán izgalmas téma nyomára bukkantam. Valójában, hadd jelentsem ki, rajta vagyok egy…

- Ne feledje, Camden! Hétfő reggel. És remélem, Camden, kedveli a segglyukakat, mert hétfőn kap egy vadonatújat, abban biztos lehet!

Katt! A vonal megszakadt, Jaké Camden pedig ott állt balfácán módra, nadrágjával a térde körül, munkahelye meg végveszélyben. Ő is letette a telefont, fölhúzta a farmert, bekapcsolta az övét, és helyreráncigálta a cipzárat. Körülpillantott a földúlt szobában, ahol az előbb még Corey heverészett meztelenül. Buja vágya, amely alig pár perce még minden porcikáját eltöltötte, csak egy kis keserű utóíz volt a szájában.

Nehezet sóhajtva leült. Előkotort egy Camelt, és rágyújtott.

Az a kis szuka Cynthia! Tudta, hogy hiba volt beengednie életébe viszketeg kis fenekét.

- A főnök lánya - mormolta maga elé. - Jakey, te tökkelütött! - Már hónapok óta művelte a kertjét, de amikor a múlt héten előállt vele, hogy vegye feleségül, természetesen a képébe nevetett, azt hívén, hogy a lány csak viccel. De a lány bőgve rohant el tőle, nyilvánvalóan egyenesen a papához. Pedig tényleg csak tréfa lehetett volna a hóbortos ötlete. A nagy Howie Kozlowski, az újság, a Fürkész tulajdonosa, egy narancsültetvény és egy tévé- és rádióállomás, no meg Orlando megye legnagyobb aligátorfarmjának birtokosa. Hát most rendesen megbuggyant a leves! A dominók rakásra dőltek.

Jaké ültében töltött magának még egy kis whiskyt. Agya lázasan dolgozott. Pillanatok alatt végzett a puháira!, de nyomban újból töltött bele. A csikket elnyomta a hamutálban, miközben szalagcímek vibráltak a szeme előtt.

„A szennylapmágnás krokodilmedencébe dobta ufóriporterét!”

Camden a whiskyben keresett menedéket.

„A férjvadász örökösnő í Levágtam az ufóriporter szerszámát, és odaadtam a csészealjlakóknak!” Camden ismét nagyot kortyolt.

„Földönkívüliek sugárhágcsón fölvették lebegő tányérjukra az ufóriportert, megmentve őt a tajtékzó főnök bosszújától.”

- Igen! - nyögte Jaké Camden fölbámulva a plafonra és azon is túl. - Iiigen! Könyörgök! Gyertek és vigyetek magatokkal, az ég szerelmére! Most rögtön! És fenékig ürítette a poharat.